2012. november 21., szerda

halloween-gyerekeknek

 A Pinterestről származnak az ötletek, leírás nélkül is érthetők szerintem. Hogy szeretjük -e a Halloweent vagy sem?  Nem feltétlenül kell átvenni mindent...Ezek az apró ötletek amit gyerekkel el lehet készíteni, vagy örömet okoz nekik egy hosszú téli estén , engem szórakoztatnak, és nem leszek ettől kevésbé magyar, ugye? :-)




2012. március 29., csütörtök

tavasz

Végre itt van!
Kicsit fellélegzik, ellazul minden  és mindenki, több erőt ad a sok fény, nem szorongat annyira a gázszámla :-) Délutáni kávé a hinatágyban, vagy a teraszon, egy jó könyvvel a  kézben, nagy séták, zöld fű... Előkerülnek a könnyű sálak, és pulcsik. Minden könnyebb lesz, tudjuk hogy nagy hiba nem történhet, a következő fél év a fényről szól majd...  Az eső sem zavaró annyira mint ősszel.
Terveket szövünk, akár már a nyárra gondolva, Jön a retek a saláta, és a húsvét... Igen minden rendben...  

2011. december 16., péntek

visszatérés



Ezer éve nem írtam, nem mintha nem lett volna miről, csak inkább nem volt mikor. Történtek jó és rossz dolgok mint mindig, mostanában talán kicsit több jó mint rossz- hallelluja...

Közeleg a karácsony. Milyen ünnepet szeretnék? Olyat mint a legtöbb ember, csendeset, meghittet, meleget, nyugalmasat. Remélem sikerül. Pontosabban nem elég csak remélni, próbálok megtenni mindent hogy így is legyen, azt viszont csak remélni tudom, hogy ezt mások is így gondolják.

2011. augusztus 7., vasárnap

különleges ajánlat , ínyenceknek , vasárnap reggelre! :-)



Ajánlatom kétféle, attól függően , hogy a felhasználó konyha  kerttel rendelkezik avagy sem.

 Amennyiben a szerencsés első csoportba tartozol, vegyél a kezedbe  egy friss kiflit, vagy zsömlét, esetleg valami magvas péksüteményt  megvajazva, és kissé megsózva, ezek után slattyogj ki a kertbe, a paradicsom bokrokhoz. ( Javasolt öltözék: póló, bermuda, flip-flop papucs , kerüld a merev eleganciát, rontja az összhatást.) Lényeges: - a vaj -nem margarin!- , és a pici só. Aztán végy le néhány friss koktél vagy tetszés szerinti paradicsomot és kedélyesen majszold el azon melegében és élvezd az augusztusi napot.


Amennyiben nincs kerted, tedd ezt a konyha asztalnál, vagy esetleg az erkélyen... Na persze a paradicsom ilyenkor zacskóból kerül elő, és a kezeden sem marad meg a szárának az a finom illata, mintha frissen szednéd, de sebaj!


Finom......A hideg vaj, a sóval és kiflivel, eleve jó, de a paradicsom édes-savassága még hozzá - mennyei. Soha nem olyan finom a paradicsom , mint ilyenkor.

Én legalábbis nagyon szeretem. Tudtátok , hogy vannak helyek ahol nem szokás nyersen enni a  paradicsomot? Miről maradtak le ! 

2011. június 14., kedd

mosoly



Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog. (japán közmondás)

Igen tudom, és ritkán tombolok, még ha mosolyognom nem is sikerül mindig minden helyzetben. Kínomban röhögni viszont szoktam, az is jobb a semminél, ugye?
Hogy mikor tombolok? Hát nem mindig a legjobbkor, és általában pont olyan emberekkel szemben, akikre valóban mosolyognom kellene tiszta erőmből, szóval van még csiszolni való az önuralmamon.

( a fotón Jetszun Pema, a dalai láma mosolyog, ő biztosan sok mindent tudna még mesélni a mosoly erejéről :-)  

2011. május 7., szombat

Michael Buble: Feeling good




Hát bevallom én még nem hallottam erről a fickóról, ami persze lehet, hogy csak az én hiányosságaimat jelzi... Mindenesetre nagyon  szép hangja van és klassz számai!

az út




Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni. (Harry Lorayne)

Megint egy okosság , amit hajlamos vagyok elfelejteni, leggyakrabban azt szeretném, hogy rögtön mindenben profi és a legjobb legyek. Csoda , hogy megtanultam olvasni és járni, és nem adtam fel rögtön az elején, mondván: ez másoknak sokkal jobban megy... :-) Mert ugye van egy másik mondás:

A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. (kínai közmondás)  

Megtesszük e az első lépést, és továbblépünk az úton, vagy toporgunk egy helyben?

Bár nálam általában nem az első lépésekkel van baj, vehemensen vetem bele magam a dolgokba ha érdekelnek,  a tizenötödik lépés körül viszont megtorpanok, ha kezd unalmassá válni a dolog. Ez okoz gondot például a nyelvtanulásnál: ha lehetséges lenne három nap alatt megtanulni egy nyelvet én biztosan kibírnám alvás nélkül, de ha hosszan, apró lépésenként kell haladni valamiben, az más sokkal nehezebb dió... Azért nevelem magam, több kevesebb sikerrel :-)

Vajon jó úton járunk, érdemes e néha kitérőket tenni, vagy teljesen lekanyarodni róla, esetleg visszafordulni? Miért kátyús néha, amikor másoké olyan simának látszik? Miért visz völgybe, mikor fényre vágyunk? Miért keresztezi valakié a tiéd, és másokéval miért nem találkozik soha?