runaway

Régen nem írtam, nem is értem miért. Sajnáltam rá az időt? Lehet, pedig jó  visszanézni az egykori gondolatokra. Érdekes, hogy van ami változik, van ami marad, mi az ami utólag fontos, és mi az ami nem...

Mi a legfontosabb ami történt azóta? Sok alapvetően negatív dolog, ami akkor nagyon rossz volt, most utólag viszont tényleg azt érzem, hogy erősített rajtam. Igen ez közhely, de tényleg így érzem.

A másik legfontosabb, ami kezd szokássá válni, beívódni a mindennapjaimba: a futás. Soha nem sportoltam, van némi túlsúly is rajtam, de az esztétikai hatásoknál sokkal fontosabb , hogy nagyon sokat segít a stresszkezelésben. Ha közben nem is mindig jó, utána viszont garantáltan hat .... Az is nagyon jó hatással van az emberre, hogy kitűz egy célt , és azt látja , hogy ha akarja tényleg meg tudja csinálni. Először fél km sem ment egyben, aztán jött az 1, majd a 2 , a 3... Nem leszek maratonista, nekem az 5 km, a "szigetkör" a cél, bár ki tudja... :-)
  A harmadik pedig a "multitasking " életmód kikapcsolása: futás közben maximum zenét tudsz hallgatni, de leginkább arra tudsz figyelni amit csinálsz, vagy éppen csak teszed a lábad gépiesen, és ezért kapcsol ki.

Nagyon mérges vagyok egykori tornatanáraimra, akik soha nem említtették nekem, hogy a futás az  már csak olyan, hogy 1 km után mindenképpen szeretnél megállni, de ha eldöntöd hogy juszt sem, akkor hirtelen átesel a holtponton, és egész egészen jó kezd lenni... Se nyújtó , levezető gyakorlatokra nem emlékszem, csak borzalmas izomlázra, ami most egyszer sem volt, pedig tényleg edzetlen vagyok. Remélem manapság másként zajlanak a tornaórák, mint egykor, mert én akkoriban csak a középkori inkvizíció maradványát láttam benne.
 Na mindegy , itt vagyok 40 évesen , néha fáj a térdem, de 2-3 naponta megyek , kocogok, és köszönöm, nagyon jól érezem magam tőle!

Visszagondolva voltak már vele kacérkodásaim, de valami mindig közbejött. Huszonpár évesen az esti  futásoktól a kollégium utcájában egy tapizós fiatalember vette el a kedvem és bátorságom. Az Orczy kert futópályáján is voltak próbálkozásaim, ha akkor lettek volna futóblogok, és kaptam volna annyi jó tanácsot mint manapság, akkor lehet hogy jobban ment volna. Harminc körül meg sikerült a Hármashatárhegy erdei útján akkorát tanyáznom, hogy mindkét térdem őrzi az emlékét . :-) Szóval nem is igaz, hogy soha nem sportoltam, de ez néhány , pár hetes villanás szerintem nem számít annak.  Manapság a kóbor kutyák és a közeledő téli idő a veszélyeztető tényező, de a jelentős addikcióm remélem megküzd velük ! :-)