az út

Egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van, amit rögtön legfelül lehet kezdeni. (Harry Lorayne)

Megint egy okosság , amit hajlamos vagyok elfelejteni, leggyakrabban azt szeretném, hogy rögtön mindenben profi és a legjobb legyek. Csoda , hogy megtanultam olvasni és járni, és nem adtam fel rögtön az elején, mondván: ez másoknak sokkal jobban megy... :-) Mert ugye van egy másik mondás:

A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. (kínai közmondás)  

Megtesszük e az első lépést, és továbblépünk az úton, vagy toporgunk egy helyben?

Bár nálam általában nem az első lépésekkel van baj, vehemensen vetem bele magam a dolgokba ha érdekelnek,  a tizenötödik lépés körül viszont megtorpanok, ha kezd unalmassá válni a dolog. Ez okoz gondot például a nyelvtanulásnál: ha lehetséges lenne három nap alatt megtanulni egy nyelvet én biztosan kibírnám alvás nélkül, de ha hosszan, apró lépésenként kell haladni valamiben, az más sokkal nehezebb dió... Azért nevelem magam, több kevesebb sikerrel :-)

Vajon jó úton járunk, érdemes e néha kitérőket tenni, vagy teljesen lekanyarodni róla, esetleg visszafordulni? Miért kátyús néha, amikor másoké olyan simának látszik? Miért visz völgybe, mikor fényre vágyunk? Miért keresztezi valakié a tiéd, és másokéval miért nem találkozik soha?