lépések, egymás után...

 

Nem számít, milyen lassan haladsz, ameddig nem állsz meg.           (Konfuciusz)

Bodogság - a hét gondolata

Olyan dolgok történtek körülöttem néhány héten belül, ami többször is megállásra és gondolkodásra kényszerített "boldogságügyileg". Emberek távoztak  el mellőlem, akik mind másképpen voltak boldogok vagy boldogtalanok. Illetve csak ők tudnának nyilatkozni, hogy milyen mértékben, vagy egyáltalán... de ezt már nem kérdezhetem meg tőlük, sajnos. Ez is furcsa, hogy tényleg véget érhet, egyik pillanatról a másikra,  tehát ma kell boldognak lenned, nem holnap, vagy majd jövőre... MOST, MA és MINDEN NAP!
Az egyik gyerekem az örök elégedetlen kérdezte a múltkor: Anya, nekem mikor kezdődnek a boldog, szép napok? ( halál komolyan, 7 évesen szegezte nekem a kérdést....)  Közöltem vele, hogy most vannak a boldog szép napok, csak ő nem veszi észre. A másik gyerekem viszont egy született Buddha, általános derűvel éli az életét... Szóval eredendően nem vagyunk egyformák, de hiszem, hogy sokat formálnak rajtunk a gondolataink, és az hogy mit vagyunk hajlandóak problémának tekinteni is mit nem. Ezt megtanítani a nagyobbik fiamnak szép feladat, remélem sikerülni fog!

Visszatérve az elvesztett emberekre az életemből:

Az egyik, azt hiszem eredendően boldog volt, legalábbis én nemigen hallottam tőle, hogy elégedetlen volt bármivel, legfeljebb féltette a körülötte lévőket, de ő maga általában elégedett volt a sorsával., Ebben nagy szerepet játszott a hite, és hogy nem veszítette el a a humorát, idős korára sem. Köszönök mindent amit valaha is adott nekem. 

A másik valamilyen rejtélyes oknál fogva, régóta mindenben a rosszat látta, már akkor is amikor még semmi oka nem volt rá. Amikor pedig tényleg volt ok aggódni, akkor ezt tetézte a a pesszimizmusát, és a minden rossza kihegyezett idegvégződései szinte csak a rossz dolgokat közvetítették felé, mintha a pozitív dolgok vele sosem történnének. Tetézte ezt egy szenvedély ami rombolta egészségét, és a közvetlen családtagokkal való viszonyát.
Az is igaz, hogy a végén már mi sem segítettünk neki, és ezért lelkiismeret furdalásom van. De hogyan lehet segíteni valakin, aki 20-25 éve piszkál, érezteti veled , hogy nem vagy elég jó, nem fogadja el a döntéseidet, és folyton az sugallja, hogy az élet egy nagy kupac szar, minden rossz benne, és egyébként is vigyázz mert folyton veszély fenyeget? Neked meg egyszer csak kinyílik a szemed, és szar helyett általában kék eget és zöld füvet látsz, az embereket nem potenciális sorozatgyilkosként kezeled hanem átlagos honpolgárokként, akiknek kisebb gondja is nagyobb annál , hogy téged bántsanak?

Nehéz visszalépni egy kapcsolatban, mikor már kialakult a játszma, hogy ő ezt mondja, te azt válaszolod, már egymás látványától magasban a vérnyomásod, egy idő után már inkább kerülöd a kommunikációt és vele együtt a konfliktust... Sajnos így ért véget ez a kapcsolat elvarratlan szálakkal, búcsú nélkül, rossz szájízzel, és lelkiismeret furdalással. Nehéz lesz megemészteni, Mert tudom , hogy soha nem akart rosszat, csak féltett. És én sem akartam soha rosszat, csak azt hogy elfogadjon és a saját utamat járhassam.

Mert ez nekem a boldogság, ha önmagam lehetek, természetesen nem korlátok nélkül, hanem úgy, hogy senki érdekét  ne sértsem, de azért ne hazudjak magamnak.  Szeretem a hétköznapokat, élvezem a reggeli kávét, a gyerekeim mosolyát, a buszon ülve örülök , hogy kinézhetek az ablakon és láthatom a zsendülő füvet, jólesik este fáradtan elnyújtózni az ágyban és semmire sem gondolni. Valóban ezek az apró dolgok teszik az embert boldoggá. Persze jó lenne, ha hátulról alattomosan, hajnali órákon nem törnének rá az emberre sokkal ijesztőbb gondolatok, de ezeket tudatosan igyekszem kiiktatni, és elhessegetni. Mert persze lehetne sokkal jobb, de abból kell kihozni mindig a legjobbat ami éppen van, te tedd meg a maximumot amit tehetsz aztán a többit bízd a sorsra, ha beleszakadsz attól nem lesz jobb!  Sőt...

„Tanuljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk.”            (Simone Weil)

napi inspiráció

újrahasznosítás a kertben

Újrahasznosítási ötletek a tavasz jegyében a Pintersetről.  Nézzetek körül a kamrában, fészerben, mi az amit már nem használtok, de másra még jó lenne? A gyerekeket is be lehet vetni, lehet hogy nekik jobb ötleteik támadnak, mint nekünk akik csak az eredeti funkciót látjuk mindenben... :-)

káosz

 
Ne feledd honnan jöttél, hová tartasz, és miért teremtetted a zűrzavart, melynek közepében ülsz. (Richard Bach)


Néha tényleg elfelejti az ember, hogy honnan indult el az egész, vissza kell vezetni a fonalat az elejére , mert csak visszagombolyítva látja be, hogy nem tehetett másképp - vagy éppen tudja , hogy hol kellett volna másképpen haladni, de ennek sem lehet tudni, hogy mi lett volna az eredménye. Bonyolult, gubancos halmaz az egész, sehogy sem lehet kisimítani, formába rendezni...

Hagyd hát a rágódást ha erre az eredményre jutottál, és kezd inkább tiszta lappal, ha teheted, és legközelebb csináld másként.

halloween-gyerekeknek

 A Pinterestről származnak az ötletek, leírás nélkül is érthetők szerintem. Hogy szeretjük -e a Halloweent vagy sem?  Nem feltétlenül kell átvenni mindent...Ezek az apró ötletek amit gyerekkel el lehet készíteni, vagy örömet okoz nekik egy hosszú téli estén , engem szórakoztatnak, és nem leszek ettől kevésbé magyar, ugye? :-)

tavasz

Végre itt van!
Kicsit fellélegzik, ellazul minden  és mindenki, több erőt ad a sok fény, nem szorongat annyira a gázszámla :-) Délutáni kávé a hinatágyban, vagy a teraszon, egy jó könyvvel a  kézben, nagy séták, zöld fű... Előkerülnek a könnyű sálak, és pulcsik. Minden könnyebb lesz, tudjuk hogy nagy hiba nem történhet, a következő fél év a fényről szól majd...  Az eső sem zavaró annyira mint ősszel.
Terveket szövünk, akár már a nyárra gondolva, Jön a retek a saláta, és a húsvét... Igen minden rendben...