Mivel újabban reggel-este 1-1 órát busszal utazom , újra van időm olvasni. Meglepő, hogy milyen kevesen teszik ugyanezt. Persze nem mindenkinek jut ülőhely, de megfigyeltem, hogy akik ülnek a legritkább esetben rángatnak elő a táskájukban könyvet. A fiatalabbak zenét hallgatnak a telefonjukról, a legtöbben meg csak néznek ki a fejükből.
Bár nekem is jólesik néha csak úgy nézelődni, de tartósan unatkozni és bambulni napi 2 órát tényleg idő pazarlás lenne. Így elmentem a könyvtárba, illetve újraolvasok néhány régi könyvet, meg persze otthon is van bizonyára jó néhány olyan kötet a polcon amit még soha nem vettem kézbe.
Az igazán rendes dolog persze az lenne , ha valamilyen nyelvkönyvet vinnék magammal, de hát ugye nem vagyok egy szent...
Az első újraolvasott könyvem az "Egy fiúról" volt. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, annyira jól , szórakoztatóan, és elgondolkodtatóan ír , hogy nem lehet letenni. Másrészt fiús anyaként érdekes volt belelátni a kamaszfiúk gondolataiba...
Persze láttam filmen is, de a nagyszerű leíró részeket a film nem tudja visszaadni. Azért aki szereti Hugh Grantet, nyugodtan kikölcsönözheti a tékából...
A szerző, Nick Hornby:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése